CMR egyezmény

1971. évi 3. törvényerejő rendelet a - Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerzıdésrıl- szóló, Genfben, az 1956. évi május hó 19. napján kelt Egyezmény kihirdetésérıl (A Magyar Népköztársaság csatlakozó okiratának letétbe helyezése az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fıtitkáránál New Yorkban, az 1970. évi április hó 29. napján megtörtént.)


1. § A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a - Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerzıdésrıl - szóló, Genfben, az 1956. évi május hó 19. napján kell Egyezményt e törvényerejő rendelettel kihirdeti.


2. § Az 1. §-ban említett Egyezmény hivatalos magyar fordítása a következı: EGYEZMÉNY a Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerzıdésrıl (CMR) Bevezetés
A Szerzıdı Felek felismerve, hogy a nemzetközi közúti árufuvarozási szerzıdésre vonatkozó feltételeket - különösképpen az ilyen fuvarozáshoz használt okmányok és a fuvarozó felelıssége tekintetében - célszerő egységesen szabályozni, a következıkben állapodtak meg:


I. Fejezet
Alkalmazási terület


1. §
1. Ez az Egyezmény minden olyan szerzıdésre érvényes, amely áruknak közúton, jármővel, díj ellenében végzett szállításáról szól, ha az áru átvételének helye és a kiszolgáltatásra kijelölt hely - amint ezeket a fuvarozási szerzıdésben megjelölték - két különbözı állam területén van, amelyek közül legalább az egyik szerzıdı állam. Ez a rendelkezés a felek székhelyére és állampolgárságára tekintet nélkül érvényes.
2. Az Egyezmény alkalmazása szempontjából 'jármő' gépjármővet, nyergesvontatót, pótkocsit és félpótkocsit jelent, amint azt az 1949. szeptember 19-én kelt Közúti Közlekedési Egyezmény 4. cikke meghatározza.
3. Az Egyezmény abban az esetben is érvényes, ha a hatálya alá esı fuvarozást államok, állami intézmények vagy állami szervezetek végzik.
4. Az Egyezmény nem érvényes: a) nemzetközi postaegyezmények rendelkezései alapján végzett fuvarozásokra; b) hullák fuvarozására;
c) átköltözködési ingóságok fuvarozására.
5. Szerzıdı Felek sem két-, sem többoldalú olyan külön megállapodást nem kötnek egymással, amely ennek az Egyezménynek a rendelkezéseitıl eltér; kivételt képeznek az olyan külön megállapodások, amelyek szerint az Egyezmény kishatárforgalmukra nem érvényes vagy amelyek - kizárólag a megállapodást létesítı államok területére korlátozott fuvarozásokra - az árut megtestesítı fuvarlevél használatát engedélyezik.



2. §

1. Ha az áruval rakott jármővet az útvonal egy részén tengeren, vasúton, belvízi vagy légi úton fuvarozzák, anélkül, hogy az árut - kivéve a 14. cikkben foglalt rendelkezés alkalmazásának esetét - átraknák, az egész útvonalra az Egyezményt kell alkalmazni. Abban az esetben azonban, ha bizonyították, hogy az árunak nem közúti fuvarozó által végzett fuvarozása során bekövetkezett elvesztését, megsérülését vagy a kiszolgáltatási késedelmet nem a közúti fuvarozó cselekménye vagy mulasztása; hanem olyan esemény okozta, amely csak a nem közúti fuvarozó által végzett fuvarozás során, és emiatt következhetett be, a közúti fuvarozó felelısségét nem a jelen Egyezmény, hanem aszerint kell meghatározni, ahogy a másik fuvarozási ághoz tartozó fuvarozó felelısségét kellett volna megállapítani, abban az esetben, ha a szerzıdést - kizárólag az árufuvarozására - a feladó és a másik fuvarozási ághoz tartozó fuvarozó kötötte volna e fuvarozási ágazatban végzett fuvarozásokra érvényes jogszabály kötelezı elıírásai szerint. Ha azonban ilyen jogszabály nincs, a közúti fuvarozó felelısségét jelen Egyezmény szerint kell megállapítani.
2. Ha a közúti fuvarozó egyben a másik fuvarozási ághoz tartozó fuvarozó is, felelısségét szintén a jelen Cikk 1. pontja szerint kell meghatározni, úgy azonban, mintha az ı közúti fuvarozói tevékenységét és a másik fuvarozási ág keretében végzett fuvarozói tevékenységét két különbözı személy végezte volna.



II. Fejezet
A fuvarozó felelıssége más személyekért


3. §

A fuvarozó ennek az Egyezménynek az alkalmazása esetén, alkalmazottai és minden más olyan személy cselekményéért, valamint mulasztásáért, akinek szolgálatát a fuvarozás céljából igénybe veszi, úgy felel, mintha az saját cselekménye vagy mulasztása lett volna, feltéve, hogy ezek az alkalmazottak vagy egyéb személyek feladatkörükön belül jártak el.



III. Fejezet
A fuvarozási szerzıdés megkötése és végrehajtása


4. §

A fuvarozási szerzıdésrıl fuvarlevelet állítanak ki. A fuvarlevél hiánya, szabálytalansága vagy elvesztése nem érinti sem a fuvarozási szerzıdés létét, se annak érvényességét; arra továbbra is ennek az Egyezménynek a rendelkezései érvényesek.



5. §

1. A fuvarlevelet három eredeti példányban állítják ki; azokat a feladó és a fuvarozó aláírja. Ha annak az országnak a jogszabályai, ahol a fuvarlevelet kiállítják, megengedik, ezek az aláírások nyomtatottak is lehetnek, vagy azok a feladó és a fuvarozó bélyegzıjével is helyettesíthetık. A fuvarlevél elsı példányát a feladó kapja, a második példány az árut kíséri, és a harmadikat a fuvarozó tartja meg.
2. Ha a fuvarozásra szánt árut több jármőre kell felrakni vagy az különbözı árufajtára, illetıleg részrakományra oszlik, mind a feladó, mind a fuvarozó követelheti, hogy annyi fuvarlevelet állítsanak ki, ahány jármővet használnak, vagy ahány árufajta, illetıleg részrakomány van.


6. §

1. A fuvarlevélnek a következı adatokat kell tartalmaznia: a) a kiállítás helye és idıpontja; b) a feladó neve és címe; c) a fuvarozó neve és címe;
d) az áru átvételének helye és idıpontja, valamint a kiszolgáltatásra kijelölt hely; e) a címzett neve és címe;
f) az áru szokásos megnevezése és a csomagolás neme, valamint veszélyes áruknál azok általánosan elismert megnevezése;
g) az árudarabok száma, jele és sorszáma; h) az áru bruttó súlya vagy más mennyiségi meghatározása;
i) a fuvarozással kapcsolatos költségek (fuvardíj, mellékdíjak, vámok és egyéb költségek, amelyek a szerzıdéskötéstıl a kiszolgáltatásig felmerülnek);
j) a vám- és egyéb hatósági kezeléshez szükséges utasítások;
k) nyilatkozat arról, hogy a fuvarozás - minden ellentétes kikötés ellenére - a jelen Egyezmény rendelkezései alá esik.
2. A fuvarlevélnek - adott esetben - még a következı adatokat is tartalmaznia kell: a) az átrakás tilalma; b) a feladó által vállalt költségek; c) utánvéti összeg, amelyet a áru kiszolgáltatásakor be kell szedni;
d) az áru bevallott értéke és a kiszolgáltatáshoz főzıdı különleges érdek összegszerő megjelölése; e) a feladó rendelkezése a fuvarozó számára az áru biztosítása tekintetében; f) a megegyezés szerinti határidı, amelyen belül a fuvarozást végre kell hajtani; g) a fuvarozónak átadott okmányok jegyzéke.
3. A felek a fuvarlevélben minden egyéb - célszerőnek vélt - adatot bevezethetnek.


7. §

1. A feladó felel minden költségért és kárért, amely abból kifolyólag hárul a fuvarozóra, hogy a következı adatok pontatlanok vagy nem teljesek:
a) a 6. Cikk 1.pontja b), d), e), f), h) és j) alpontjában megjelölt adatok; b) a 6. Cikk 2. pontjában megjelölt adatok;
c) minden más adat vagy rendelkezés, amelyet a feladó a fuvarlevél kitöltésére vonatkozóan vagy a fuvarlevélbe bejegyzés céljából közöl.
2. Ha e Cikk 1. pontjában megjelölt adatokat - a feladó kérésére - a fuvarozó vezeti be a fuvarlevélbe, az ellenkezı bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a fuvarozó a feladó nevében járt el.
3. Ha a fuvarlevél a 6. Cikk 1. pont k) alpontjában említett nyilatkozatot nem tartalmazza, a fuvarozó felel minden költségért és kárért, amely az áru felett rendelkezésre jogosultat - a nyilatkozat hiánya következtében - éri.


8. §

1. A fuvarozó az áru átvétele alkalmával ellenırizni tartozik;
a) az árudarabok számára, jelére és sorszámára vonatkozóan a fuvarlevélbe bejegyzett adatok pontosságát;
b) az áru és az áru csomagolásának külsı állapotát.
2. Ha a fuvarozónak nincs megfelelı módja arra, hogy e Cikk 1. pont a) alpontjában említett adatok pontosságát ellenırizze, köteles fenntartását, indokaival együtt, a fuvarlevélbe bejegyezni. Hasonlóképpen köteles minden olyan fenntartását megindokolni, amely az árura és az áru csomagolásának külsı állapotára vonatkozik. Ezek a fenntartások a feladót csak abban az esetben kötelezik, ha azokat a fuvarlevélben kifejezetten elismerte.
3.A feladó követelheti a fuvarozótól, hogy az áru bruttó súlyát vagy egyéb módon kifejezett mennyiségét ellenırizze. Követelheti továbbá az árudarabok tartalmának ellenırzését is. A fuvarozó igényelheti az ilyen ellenırzés költségeinek megtérítését. Az ellenırzés eredményét a fuvarlevélbe be kell vezetni.


9. §

1. A fuvarlevél - az ellenkezı bizonyításáig - bizonyítékul szolgál a fuvarozási szerzıdés megkötésére, a szerzıdés feltételeire és arra nézve, hogy a fuvarozó az árut átvette.
2. Ha a fuvarlevél nem tartalmazza a fuvarozó indokolt fenntartását, az ellenkezı bizonyításáig vélelmezni kell, hogy az áru és annak csomagolása jó állapotban van, amikor a fuvarozó az árut átvette, továbbá, hogy az árudarabok száma, valamint azok jele és sorszáma a fuvarlevél adataival megegyezett.


10. §

A feladó felelıs a fuvarozóval szemben személyekben, üzemi felszerelésekben vagy más árukban okozott olyan kárért és minden olyan költségért, amely a hiányos csomagolás következménye, kivéve, ha a hiányosság nyilvánvaló vagy a fuvarozó elıtt ismeretes volt abban az idıpontban, amikor az árut átvette, és a fuvarozó erre vonatkozóan fenntartást nem tett.


11. §

1. A feladó köteles a fuvarlevélhez csatolni azokat a iratokat, amelyek az áru kiszolgáltatása elıtt végrehajtandó vám- vagy más hatósági kezeléshez szükségesek, illetve köteles ezeket az iratokat a fuvarozó rendelkezésére bocsátani és a fuvarozó részére minden szükséges felvilágosítást megadni.
2. A fuvarozó nem köteles vizsgálni, hogy ezek az iratok és felvilágosítások helyesek-e vagy kielégítıek-e. A feladó felelıs a fuvarozóval szemben minden kárért amely az iratok és
felvilágosítások hiányából, nem kielégítı voltából vagy szabálytalanságából származik, kivéve, ha a fuvarozót vétkesség terheli.
3. A fuvarozó bizományosként felelıs azokért a következményekért, amelyek a fuvarlevélbe bejegyzett és ahhoz csatolt, vagy a fuvarozónak átadott iratok elvesztésébıl vagy helytelen használatából származnak; magasabb kártérítési kötelezettség azonban nem terheli, mint az áru esetében.


12. §

1. A feladó jogosult az áru felett rendelkezni, különösképpen kérheti, hogy a fuvarozó ne fuvarozza tovább az árut, változtassa meg a kiszolgáltatásra elıírt helyet, vagy az árut más címnek szolgáltassa ki, mint akit a fuvarlevélben megjelöltek.
2. Ez a jog megszőnik, amint a fuvarlevél második példányát a címzettnek átadták, vagy a címzett a 13. Cikk 1. pontja szerinti jogát gyakorolja; ettıl a idıponttól kezdve a fuvarozó a címzett rendelkezéseit köteles teljesíteni.
3. A rendelkezési jog azonban a címzettet már a fuvarlevél kiállításának idıpontjától kezdve megilleti, ha a feladó a fuvarlevélbe ilyen értelmő bejegyzést tett.
4. Ha a címzett rendelkezési jogát gyakorolva olyan utasítást adott, hogy az árut más személynek szolgáltassák ki, ez a személy nem jogosult más címzettet megnevezni.
5. A rendelkezési jog gyakorlása az alábbi feltételek teljesítésétıl függ:
a) a feladó vagy e Cikk 3. pontjában említett esetben a címzett, aki rendelkezési jogát gyakorolni kívánja, köteles felmutatni a fuvarlevél elsı példányát, amelynek tartalmaznia kell a fuvarozó részére adott utasításokat; köteles továbbá a fuvarozónak minden olyan költségét és kárát megtéríteni, amely az utasítás végrehajtásából keletkezik;
b) az utasításnak abban az idıpontban végrehajthatónak kell lennie, amikor a utasítás ahhoz a személyhez érkezik, akinek azt végre kell hajtania, és sem a fuvarozó rendes üzemét nem akadályozhatja, sem más küldemények feladójának vagy címzettjének kárt nem okozhat;
c) az utasítás nem eredményezheti a küldemény megosztását.
6. Ha a fuvarozó e Cikk 5. pont b) alpontjában foglaltak miatt nem tudja a kapott utasítást végrehajtani, köteles errıl az utasítást adó személyt haladéktalanul értesíteni.
7. A fuvarozó, aki jelen Cikk rendelkezéseinek megfelelıen adott utasítást nem hajtotta végre, vagy aki azt anélkül hajtotta végre, hogy a fuvarlevél elsı példányának felmutatását megkövetelte volna, felelıs az igényjogosulttal szemben minden ebbıl eredı kárért.


13. §

1. Miután az áru a kiszolgáltatásra kijelölt helyre megérkezett, a címzett jogosult a fuvarozótól kérni, hogy részére a fuvarlevél második példányát és az árut - átvételi elismervény ellenében - szolgáltassa ki. Ha megállapították az áru elvesztését vagy, ha az áru a 19. cikkben említett határidın belül nem érkezett meg, a címzett jogosult a fuvarozási szerzıdésbıl eredı jogait a fuvarozóval szemben saját nevében érvényesíteni.
2. A címzett, aki a jelen Cikk 1. pontja szerint ıt megilletı jogokat gyakorolja, köteles a fuvarlevélbıl kitőnı költségeket megfizetni; erre vonatkozó vita esetén azonban a fuvarozó csak akkor köteles az árut kiszolgáltatni, ha a címzett biztosítékot ad.


14. §

1. A fuvarozó köteles az áru felett a 12. cikknek megfelelıen rendelkezési joggal bíró személytıl utasítást kérni abban az esetben, ha a fuvarozási szerzıdés - a fuvarlevélben foglalt feltételek szerint - nem hajtható végre, vagy végrehajtása lehetetlenné válik, mielıtt az áru a kiszolgáltatásra kijelölt helyre érkezik.
2. Ha azonban a körülmények lehetıvé teszik, hogy a fuvarozást a fuvarlevélben foglalt feltételektıl eltérı feltételek mellett végrehajtsák, és ha a fuvarozó az áru felett - a 12. cikknek megfelelıen - rendelkezési joggal bíró személytıl kellı idıben nem kaphatott utasítást, köteles olyan intézkedést tenni, amelyek megítélése szerint legjobban szolgálják az áru felett rendelkezési joggal bíró személy érdekeit.


15. §

1. Ha az árunak a rendeltetési helyre érkezése után - bármilyen okból - kiszolgáltatási akadály merült fel, a fuvarozó köteles a feladótól utasítást kérni. Ha a címzett az árut visszautasítja, a feladó jogosult az áru felett rendelkezni, anélkül, hogy köteles volna a fuvarlevél elsı példányát bemutatni.
2. A címzett - abban az esetben is, ha az áru átvételét megtagadta - mindaddig kérheti annak kiszolgáltatását, amíg a fuvarozó a feladótól ellenkezı utasítást nem kapott.
3. Ha a kiszolgáltatási akadály akkor következik be, amikor az átvevı a 12. Cikk 3. pontja értelmében ıt megilletı jog gyakorlása során olyan utasítást adott, hogy az árut más személynek szolgáltassák ki, e Cikk 1. és 2. pontjának alkalmazása szempontjából a 
feladó helyébe a címzett, és a címzett helyébe ez a másik személy lép.


16. §

1. A fuvarozót megilletik azok a költségek, amelyek az utasítás kérésébıl és a kapott utasítás végrehajtásából származnak, kivéve, ha ezeket a költségeket a fuvarozó vétkessége okozta.
2. A 14. Cikk 1. pontjában és a 15. cikkben említett esetekben a fuvarozó az árut a rendelkezésre jogosult költségére azonnal lerakhatja; a lerakás után a fuvarozást befejezettnek kell tekinteni. A fuvarozó ezután köteles az árut a rendelkezésre jogosult részére megırizni. Jogosult azonban az árut harmadik személyre bízni, és ebben az esetben csak ennek a harmadik személynek a gondos kiválasztásáért felelıs. A fuvarlevélen alapuló követelések és minden egyéb költség továbbra is az árut terheli.
3. A fuvarozó az árut a rendelkezésre jogosult személy utasításának bevárása nélkül is eladhatja, ha az áru romlandó természete vagy az áru állapota az ilyen eljárást indokolja, vagy pedig a raktározási költségek nem állnának arányban az áru értékével. A fuvarozó egyéb esetekben is jogosult az árut eladni; ha ésszerő határidın belül a rendelkezésre jogosulttól nem kapott olyan ellentétes utasítást, amelynek végrehajtását tıle méltán el lehetne várni.
4. Ha az árut e cikknek megfelelıen eladták, az eladásból származó bevételt - az árut terhelı költségek levonása után - az igényjogosult rendelkezésére kell bocsátani. Ha ezek a költségek meghaladják az eladásból származó bevételt, a fuvarozó a különbözet megtérítését követelheti.
5. Az eladás során követendı eljárást annak a helynek a joga vagy szokásai határozzák meg, ahol az áru van.



IV. Fejezet
A fuvarozó felelıssége


17. §

1. A fuvarozó felelıs az áru teljes vagy részleges elveszéséért vagy megsemmisüléséért, ha az elveszés vagy megsérülés az áru átvételének és kiszolgáltatásának idıpontja között következett be, valamint felelıs a késedelmes kiszolgáltatásért.
2. A fuvarozó mentesül azonban a felelısség alól, ha az elveszést, a megsérülést vagy a késedelmet a rendelkezésre jogosult vétkessége, a rendelkezésre jogosultnak a fuvarozó vétkességére vissza nem vezethetı utasítása, az áru sajátos hibája, vagy olyan körülmény okozta, amelyet a fuvarozó nem kerülhetett el, és amelynek következményeit nem állott módjában elhárítani.
3. A fuvarozó a felelısség alóli mentesítés érdekében nem hivatkozhat sem annak a jármőnek hibás állapotára, amelyet a fuvarozás végrehajtásához használt, sem pedig annak a személynek vagy e személy megbízottjának vétkességére, akitıl a jármővet bérelte.
4. A fuvarozó - a 18. Cikk 2-5. pontjaiban foglaltak érintetlenül hagyása mellett - mentesül a felelısség alól, ha az elveszés vagy a megtérülés az alább felsorolt tények egyikével vagy azok közül többel együttjáró különleges veszélybıl ered:
a) nyitott és ponyvával nem fedett jármővek használata, ha azok használatában kifejezetten megállapodtak, és ezt a fuvarlevélbe bejegyezték;
b) a csomagolás hiánya vagy hiányossága, olyan áruk esetében, amelyek csomagolatlan vagy nem megfelelıen csomagolt állapotban természetüknél fogva elveszésnek vagy megsérülésnek vannak kitéve;
c) az áru kezelése, felrakása, elhelyezése vagy lerakása, ha azt a feladó vagy a címzett, illetve a feladó, vagy a címzett nevében eljáró személyek végezték;
d) bizonyos áruk természete, melynél fogva azok részleges vagy teljes elveszésnek vagy megsérülésnek vannak kitéve, különösképpen törés, rozsda, önmagában bekövetkezı belsı romlás, beszáradás, csorgás, rendes apadás vagy férgek, illetve rágcsálók kártevése következtében;
e) az árudarabok elégtelen vagy nem megfelelı megjelölése, illetve származása;
f) élıállatok fuvarozása.
5. Ha e Cikk értelmében a fuvarozó a kárt elıidézı egyes tényekért nem felelıs, felelıssége csak olyan mértékben áll fenn, amilyen mértékben azok a tények, amelyekért e Cikk értelmében felelıs, a kár keletkezéséhez hozzájárultak.


18. §

1. A fuvarozót terheli annak bizonyítása, hogy az elveszés, a megsérülés vagy a késedelem a 17. Cikk 2. pontjában említett tények valamelyikébıl keletkezett.
2. Ha a fuvarozó kimutatja, hogy az elveszés vagy megsérülés - az eset körülményei szerint - a 17. Cikk 4. pontjában említett különleges veszélyek valamelyikének vagy több ilyen különleges veszélynek tulajdonítható, azt kell vélelmezni, hogy az elveszés vagy megsérülés ebbıl keletkezett. A rendelkezésre jogosult azonban bizonyíthatja, hogy az elveszés vagy megsérülés akár egészben, akár részben e veszélyek egyikének sem tulajdonítható.
3. Ez a vélelem nem érvényesül a 17. Cikk 4. pont a) alpontjában jelzett esetben, ha a hiány rendkívül nagy volt, vagy egész árudarabok vesztek el.
4. Ha a fuvarozást olyan jármővel végezték, amely különleges berendezéssel rendelkezik arra, hogy az árut a meleg, a hideg, a hımérsékletváltozás vagy a levegı nedvességhatása ellen megvédje, a fuvarozó csak akkor hivatkozhat a 17. Cikk 4. pont d) alpontjára, ha bizonyítja, hogy az adott körülmények között, ezeknek a berendezéseknek kiválasztása, fenntartása és felhasználása tekintetében ıt terhelı minden intézkedést megtett, és a részére adott minden különleges utasításnak eleget tett.
5. A fuvarozó csak akkor hivatkozhat a 17. Cikk 4. pont f) alpontjára, ha bizonyítja, hogy - az adott körülmények között szokásosan ıt terhelı - minden intézkedést megtett, és a részére adott minden különleges utasításnak eleget tett.


19. §

Kiszolgáltatási késedelem áll fenn, ha az árut a megegyezés szerinti határidın belül nem szolgáltatták ki vagy ha ilyen megegyezés hiányában a fuvarozás tényleges idıtartama - figyelemmel az eset körülményeire és különösen részrakodások esetében a teljes rakomány képzéséhez rendes körülmények között szükséges idıre - meghaladja a gondos fuvarozó részére megengedhetı idıtartamot.


20. §

1. A rendelkezésre jogosult minden további bizonyítás nélkül elveszettnek tekintheti az árut, ha azt a megállapodásnak megfelelı határidı lejártát követı 30 napon belül vagy - ilyen megállapodás hiányában - a fuvarozásra átvételtıl számított 60 napon belül nem szolgáltatták ki.
2. A rendelkezésre jogosult az elveszett áruért fizetett kártérítés felvételekor írásban kérheti, hogy ıt azonnal értesítsék, ha az árut a kártérítés kifizetését követı egy éven belül megtalálják. Az ilyen kérelemrıl írásbeli elismervényt kell adni.
3. A rendelkezésre jogosult ilyen értesítés vételét követı 30 napon belül követelheti, hogy neki az árut a fuvarlevélen alapuló követelések kiegyenlítése, valamint a felvett - és az esetleg benne foglalt költségekkel csökkentett - kártérítés visszatérítése ellenében szolgáltassák ki; emellett azonban a kiszolgáltatási késedelemért a 23. Cikk és adott esetben a 26. Cikk alapján ıt megilletı kártérítési igény érintetlen marad.
4. A 2. pontban említett kérelem hiányában vagy a 3. pontban megállapított 30 napos határidın belül adott utasítás hiányában, illetve abban az esetben, ha az árut a kártérítés kifizetését követı egy év lejárta után találták meg, a fuvarozó az áruval annak a helynek a joga szerint rendelkezhet, ahol az áru van.


21. §

Ha a fuvarozó az árut a címzettnek anélkül szolgáltatta ki, hogy az utánvét összegét - amelynek beszedésére a fuvarozási szerzıdés szerint kötelezve volt - beszedte volna, ennek a összegnek az erejéig kártérítéssel tartozik a feladónak, de visszkereseti joga a címzettel szemben érintetlen marad.


22. §

1. Ha a feladó veszélyes árut ad át a fuvarozónak, köteles vele közölni a veszély pontos természetét és adott esetben a szükséges óvintézkedéseket. Abban az esetben, ha ezt a közlést nem vezették be a fuvarlevélbe, a feladót vagy a címzettet terheli annak a ténynek minden más módon történı bizonyítása, hogy a fuvarozó ismerte az áru fuvarozásával együttjáró veszély pontos természetét.

2. A fuvarozó jogosult az olyan veszélyes árut, amelynek veszélyességérıl a Cikk 1. pontjában említett körülmények között tudomása nem volt - kártérítés nélkül - bármikor és bárhol lerakni, megsemmisíteni vagy ártalmatlanná tenni; a feladó ezen felül felelıs minden költségért és kárért, amely ezeknek az áruknak a feladásából vagy fuvarozásából keletkezett.


23. §

1. Ha a fuvarozót a jelen Egyezmény rendelkezései alapján az áru részleges vagy teljes elvesztéséért kártérítési kötelezettség terheli, a kártérítést annak az értéknek az alapján kell kiszámítani, amellyel az áru a fuvarozásra felvétel helyén és idıpontjában rendelkezett.
2. Az áru értékét a tızsdei ár, ennek hiányában a piaci ár alapján, mindkettı hiányában azonos természető és minıségő áruk közönséges értéke szerint kell megállapítani.
3. A kártérítés azonban nem lehet több, mint a hiányzó bruttó súly minden kilogrammja után 25 frank; frank alatt 10/31 g súlyú és 0,900 finomságú aranyfrankot kell érteni.
4. Ezenkívül vissza kell téríteni a fuvardíjat, a vámokat és az áru fuvarozása alkalmával felmerült egyéb költségeket, éspedig teljes elveszés esetében teljes összegükben, részleges elveszés esetében pedig ennek arányában; egyéb kártérítés nem igényelhetı.
5. Késedelem esetében, ha a rendelkezésre jogosult bizonyítja, hogy ebbıl kára származott, a fuvarozó köteles ezért kártérítést fizetni, amely azonban nem haladhatja meg a fuvardíj összegét.
6. Magasabb kártérítés csak akkor követelhetı, ha az áru értékét, vagy a kiszolgáltatáshoz főzıdı különleges érdeket a 24. illetve 26. cikknek megfelelıen bejelentették.


24. §

A feladó megállapodás szerinti pótdíj ellenében a fuvarlevélbe írt bejegyzéssel bevallhatja az árunak a 23. Cikk 3. pontjában említett határt meghaladó értékét; ebben az esetben ezt a határt a bevallott érték helyettesíti.


25. §

1. Megsérülés esetében a fuvarozó köteles megfizetni az árunak a 23. Cikk 1., 2. és 4., pontja szerint meghatározott értéke alapján kiszámított értékcsökkenés összegét.
2. A kártérítés összege azonban nem haladhatja meg:
a) ha a megsérülés következtében a egész küldemény értékét vesztette, azt az összeget, amelyet a teljes elveszés esetében kellene fizetni;
b) ha a megsérülés következtében csak a küldemény egy része vesztette értékét, azt az összeget, amelyet az értékét vesztett rész elvesztése esetében kellene fizetni.


26. §

1. A feladó megállapodás szerinti pótdíj fizetése ellenében a fuvarlevélbe írt bejegyzéssel meghatározhatja az elveszéshez vagy megsérüléshez, illetıleg a megállapodás szerinti határidı túllépéséhez főzıdı különleges kiszolgáltatási érdek összegét.
2. Ha a kiszolgáltatáshoz főzıdı különleges érdekrıl nyilatkozatot tettek, a további bizonyított kárért - függetlenül a 23., 24. és 25. cikkek szerinti kártérítéstıl - a bevallott érdek összegének erejéig kártérítés követelhetı.


27. §

1. A rendelkezésre jogosultat a kártérítés összege után kamat illeti meg. Ez az évi 5 %-kal számított kamat attól a idıponttól esedékes, amikor az írásbeli felszólamlást a fuvarozóhoz elküldték, vagy ilyen felszólamlás hiányában attól a naptól, amikor a keresetet megindították.
2. Ha a kártérítés kiszámításának alapjául szolgáló összeget nem annak az országnak a pénznemében fejezték ki, ahol a kifizetését követelik, az átszámítást, a kártérítés kifizetésének helyén és idején érvényes árfolyamon kell elvégezni.


28. §

1. Ha a jelen Egyezmény hatálya alá esı fuvarozás során bekövetkezett elveszés, megsérülés vagy késedelem - az alkalmazandó jog szerint - szerzıdésen kívüli követelés alapjául szolgál, a fuvarozó hivatkozhat a jelen Egyezménynek azokra a rendelkezéseire, amelyek felelısségét kizárják vagy a fizetendı kártérítést meghatározzák, illetve korlátozzák.
2. Ha az elveszésbıl, a megsérülésbıl vagy a késedelembıl eredı szerzıdésen kívüli felelısség alapján olyan személy ellen támasztanak igényt, akiért a fuvarozó a 3. Cikk rendelkezései alapján felelıs, ez a személy is hivatkozhat ennek az Egyezménynek azokra a rendelkezéseire, amelyek felelısségét kizárják, vagy a fizetendı kártérítést meghatározzák, illetve korlátozzák.


29. §

1. A fuvarozó nem hivatkozhat e fejezetnek azokra a rendelkezéseire, amelyek felelısségét kizárják vagy korlátozzák, illetve amelyek a bizonyítási terhet elhárítják, ha a kárt az ı szándékossága vagy ıt terhelı olyan súlyos gondatlanság okozta, amely az ügyben eljáró bíróság által alkalmazott jog szerint a szándékossággal egyenértékőnek minısül.
2. Ugyanezeket a rendelkezéseket kell alkalmazni, ha a szándékosságot vagy súlyos gondatlanságot a fuvarozó alkalmazottja vagy bármely más olyan személy követte el, akinek szolgálatát a fuvarozás teljesítése céljából igénybe veszi, ha ezek az alkalmazottak vagy egyéb személyek feladatkörükön belül jártak el. Ebben az esetben azonban ezek az alkalmazottak vagy egyéb személyek sem hivatkozhatnak - személyes felelısségük tekintetében - e fejezetnek az 1. pontban hivatkozott rendelkezéseire.



V. Fejezet
Felszólamlás és kereset


30. §

1. Ha a címzett az árut anélkül vette át, hogy annak állapotát a fuvarozóval együtt megvizsgálta volna vagy a hiány, illetve a sérülés általános természetének megjelölésével fenntartását a fuvarozóval közölte volna, az ellenkezı bizonyításáig vélelmezni kell, hogy az árut a fuvarlevélen kért állapotban vette át; a fenntartást külsıleg felismerhetı hiány vagy sérülés esetében legkésıbb az átvétel idıpontjában, külsıleg fel nem ismerhetı hiány vagy sérülés esetében pedig a kiszolgáltatás idıpontjától számított hét napon belül - vasár és ünnepnapokat nem számítva - kell a fuvarozóval közölni. Külsıleg fel nem ismerhetı hiány vagy sérülés esetében az említett fenntartást írásban kell közölni.
2. Ha a címzett és a fuvarozó együttesen vizsgálta meg az áru állapotát, a vizsgálat eredményével szemben bizonyításnak csak akkor van helye, ha a hiány vagy sérülés külsıleg nem ismerhetı fel és ha a címzett a megvizsgálás napjától számított hét napon belül - vasár és ünnepnapokat nem számítva - fenntartását írásban közölte a fuvarozóval.
3. Kiszolgáltatási késedelem esetében kártérítésnek csak abban az esetben van helye, ha attól az idıponttól számított 21 napon belül, amikor az árut a címzett rendelkezésére bocsátották, írásbeli fenntartást közöltek a fuvarozóval.
4. A jelen cikkben említett határidık kiszámításánál - az eset körülményeitıl függıen - nem kell számításba venni a kiszolgáltatás vagy a megvizsgálás napját, illetve azt a napot, amikor az árut a címzett rendelkezésére bocsátották.
5. A fuvarozó és a címzett a szükséges megállapításokhoz és vizsgálatokhoz köteles egymásnak minden ésszerő könnyítést megadni.


31. §

1. A jelen Egyezmény hatálya alá esı fuvarozásból eredı minden jogvita esetében kereset indítható a szerzıdı államoknak a felek által közös egyetértésben kijelölt bíróságain kívül annak az országnak a bírósága elıtt is, amelynek területén:
a) az alperes rendes lakóhelye, cégének központi telephelye vagy olyan fióktelepe, illetve képviselete van, amelynek közvetítésével a fuvarozási szerzıdést megkötötték, vagy
b) az áru átvételének helye vagy a kiszolgáltatásra kijelölt helye van.
Más bíróság elıtt kereset nem indítható.
2. Ha a jelen Cikk 1. pontjában említett jogvita tárgyában valamely, e pont szerint illetékes bíróság elıtt per folyik, vagy ilyen bíróság a jogvitában ítéletet hozott, ugyanazok között a felek között
ugyanabban az ügyben új per csak abban az esetben indítható, ha annak a bíróságnak az ítélete, amely elıtt az elsı keresetet indították, nem hajtható végre abban az országban, ahol az új keresetet indítják.
3. Ha valamely szerzıdı állam bírósága által a jelen Cikk 1. pontjában említett bármely jogvitában hozott ítélet ebben az országban végrehajthatóvá vált, az minden más szerzıdı államban végrehajthatóvá válik, amint az érdekelt országban érvényes alaki követelményeket teljesítették. Ezek az alaki követelmények azonban nem vezethetnek az ügy újabb érdemi felülvizsgálatához.
4. A jelen Cikk 3. pontjának rendelkezései érvényesek a kontradiktórius eljárásban hozott ítéletekre, mulasztási ítéletekre és bírói egyezségekre, nem alkalmazhatóak azonban a csak ideiglenesen végrehajtható ítéletékre, valamint olyan ítéletekre, amelyek a teljesen vagy részben pervesztes felperest a perköltségen felül kártérítés és kamat fizetésére kötelezik.
5. A jelen Egyezmény hatálya alá esı fuvarozásokból eredı bírói eljárásoknál perköltség-biztosíték nem követelhetı a szerzıdı államoknak azoktól az állampolgáraitól, akiknek valamelyik szerzıdı államban állandó lakóhelyük, vagy telephelyük van.


32. §

1. A jelen Egyezmény hatálya alá esı fuvarozáson alapuló igények egy év alatt évülnek el. Szándékosság vagy olyan súlyos gondatlanság esetében azonban, amely az ügyben eljáró bíróság által alkalmazott jog szerint szándékossággal egyenértékőnek minısül, az elévülési idı három év. Az elévülési idı kezdete:
a) részleges elveszés, megsérülés vagy kiszolgáltatási kérelem esetében az áru kiszolgáltatásának napja;
b) teljes elveszés esetében attól a naptól számított 30. nap, amikor a megállapodás szerinti határidı letelt, vagy ha határidıben nem állapodtak meg, attól a naptól számított 60. nap, amikor a fuvarozó az árut fuvarozásra átvette;
c) minden más esetben a fuvarozási szerzıdés, megkötését követı háromhavi idıtartam eltelte.
Nem számít a határidıbe az a nap, amelyen az elévülési idı kezdıdik.
2. Írásbeli felszólamlás az elévülési idıt addig a napig szünetelteti, amelyen a fuvarozó a felszólamlást írásban elutasítja, és az ahhoz csatolt okmányokat visszaküldi. Ha a követelést részlegesen elismerték, az elévülési idı a követelés még vitatott részére vonatkozóan tovább folyik. A felszólamlás vagy arra adott válasz átvételét, valamint az okmányok visszaküldését az a fél tartozik bizonyítani, aki erre hivatkozik. Ugyanarra a tárgyra vonatkozó további felszólamlások az elévülési idıt nem szüneteltetik.
3. Az elévülési idı szüneteltetésére, a fenti 2. pontban foglalt rendelkezések érintetlenül hagyása mellett, az ügyben eljáró bíróság joga érvényes. Ugyanez érvényes a elévülési idı megszakítására is.
4. Az elévült igény sem viszontkereset, sem kifogás útján nem érvényesíthetı.


33. §

A fuvarozási szerzıdés tartalmazhat olyan záradékot, amely választott bíróság illetékességét mondja ki, feltéve, hogy e záradék rendelkezése szerint a választott bíróság ezt az Egyezményt köteles alkalmazni.



VI. Fejezet
Egymást követı fuvarozók által végzett fuvarozásra vonatkozó rendelkezések


34. §

Ha egy fuvarozási szerzıdés tárgyát képezı fuvarozást egymást követı közúti fuvarozók végzik, ezek közül mindegyik felelıs az egész fuvarozás végrehajtásáért; a második és minden következı fuvarozó annak következtében, hogy az árut és a fuvarlevelet átvette, a fuvarlevélben foglalt feltételek keretén belül a fuvarozási szerzıdés részesévé válik.


35. §

1. Az a fuvarozó, aki az árut az elızı fuvarozótól átveszi, köteles az utóbbinak keltezett és aláirt elismervényt adni. Az átvevı fuvarozó köteles nevét és címét a fuvarlevél második példányára rávezetni. Adott esetben a fuvarlevél második példányára és az átvételi elismervényre bejegyzi a 8. Cikk 2. pontjának megfelelı fenntartásokat.
2. Az egymást követı fuvarozók egymás közti kapcsolatára a 9. Cikk rendelkezései érvényesek.


36. §

Elveszés, megsérülés vagy a fuvarozási határidı túllépése miatt - ugyanabból a fuvarozási szerzıdésbıl folyó követelésre vonatkozó perben érvényesített viszontkereset vagy kifogás kivételével - kártérítési igény csak az elsı, az utolsó vagy az ellen a fuvarozó ellen érvényesíthetı, aki a fuvarozásnak azt a részét végezte, amelynek folyamán az elveszést, megsérülést vagy a késedelmet okozó esemény bekövetkezett; kereset egyidejőleg a fuvarozók közül több ellen is indítható.


37. §

Azt a fuvarozót, aki a jelen Egyezmény rendelkezései alapján kártérítést fizetett, a fizetett kártérítés, valamint a kamatok és költségek erejéig - a következı feltételek mellett - visszkereseti jog illeti meg azokkal a fuvarozókkal szemben, akik a fuvarozásban részt vettek:
a) az a fuvarozó, aki az elveszést vagy megsérülést okozta, az általa vagy más fuvarozó által fizetett kártérítés terhét egyedül viseli;
b) ha az elveszést vagy megsérülést két vagy több fuvarozó cselekménye okozta, közülük mindegyik a felelısségének arányosan megfelelı összeget tartozik fizetni; ha a felelısségben való részesedésük aránya nem állapítható meg, mindegyik fuvarozó az ıt megilletı fuvardíjbevétel arányában felelıs;
c) ha nem lehet megállapítani, hogy a fuvarozók közül melyiket terheli felelısség, a fizetendı kártérítést valamennyi fuvarozó között a b) alpontban megállapított arány szerint kell megosztani.


38. §

Ha valamelyik fuvarozó fizetésképtelen, az ıt terhelı és ki nem fizetett kártérítési hányadot a többi fuvarozó között, az ıket megilletı fuvardíjbevétel arányában kell megosztani.


39. §

1. Az a fuvarozó, aki ellen a 37. és 38. Cikk alapján visszkereseti igényt érvényesítettek, nem teheti vitássá a követelést támasztó fuvarozó által teljesített fizetés jogszerőségét, ha a kártérítést bírói határozat állapította meg, feltéve, hogy az elıbb említett fuvarozó az eljárásról kellı idıben értesítést kapott, és lehetısége volt a perbe beavatkozni.
2. Az a fuvarozó, aki visszkereseti igényét érvényesíteni kívánja; annak az országnak bírósága elıtt indíthat keresetet, ahol az érdekelt fuvarozók egyikének rendes lakóhelye, cégének központi telephelye vagy olyan fióktelepe, illetıleg képviselete van, amelynek közvetítésével a fuvarozási szerzıdést megkötötték. A visszkereseti igényt valamennyi fuvarozóval szemben egy és ugyanazon keresettel lehet érvényesíteni.
3. A 37. és 38. cikkben említett visszkereseti eljárás során hozott ítéletekre a 31. Cikk 3. és 4. pontjának rendelkezéseit kell alkalmazni.
4. A 32. Cikk rendelkezései a fuvarozók közötti visszkeresetekre is érvényesek. Az elévülési idı azonban vagy azzal a nappal kezdıdik, amelyiken a jelen Egyezmény rendelkezései alapján fizetendı kártérítés összegét megállapító bírói ítélet jogerıssé vált, vagy ilyen bírói ítélet hiányában, a tényleges fizetés napján.


40. §

A fuvarozók egymás között a 37. és 38. Cikk rendelkezéseitıl eltérıen is megállapodhatnak.




VII. Fejezet
Az Egyezménnyel ellentétes kikötések semmissége


41. §

1. A 40. Cikk rendelkezéseinek érintetlenül hagyása mellett semmis és hatálytalan minden olyan kikötés, amely a jelen Egyezmény rendelkezéseitıl közvetve vagy közvetlenül eltér. Az ilyen kikötések semmissége nem vonja maga után a szerzıdés egyéb rendelkezéseinek a semmisségét.
2. Semmis különösen minden olyan záradék, amellyel a fuvarozó magára engedményezteti az áru biztosításából eredı elınyöket, valamint minden más, ehhez hasonló vagy olyan záradék, amely a bizonyítási terhet áthárítja.



VIII. Fejezet
Záró rendelkezések


42. §

1. A jelen Egyezmény aláírásra és csatlakozásra az Európai Gazdasági Bizottság tagállamai és e Bizottság hatásköri szabályzatának 8. szakasza értelmében a Bizottságban tanácskozó joggal résztvevı államok számára nyitva áll.
2. Azok az országok, amelyek a Európai Gazdasági Bizottság hatásköri szabályzata 11. szakaszának megfelelıen a Bizottság egyes munkabizottságaiban részt vehetnek, az Egyezmény életbelépése után - csatlakozással - Szerzıdı Féllé válhatnak.
3. A jelen Egyezmény 1956. augusztus 31-ig bezárólag áll nyitva aláírásra. Ezen idıpont után az Egyezményhez csatlakozni lehet.
4. A jelen Egyezményt meg kell erısíteni.
5. A megerısítés, illetve a csatlakozás megfelelı okiratnak az Egyesült Nemzetek Szervezete Fıtitkárához történt letétbe helyezése útján eszközölhetı.


43. §

1. A jelen Egyezmény azt a napot követı kilencvenedik napon lép életbe, amikor az Egyezmény 42. cikkének 1. pontjában említettek közül legalább öt ország a megerısítésrıl, illetve a csatlakozásról szóló okiratát letétbe helyezte.
2. Minden olyan ország tekintetében, amely azt követıen erısíti meg az Egyezményt, vagy csatlakozik ahhoz, amikor az öt ország a megerısítésrıl, illetve a csatlakozásról szóló okiratokat
letétbe helyezte, a jelen Egyezmény az illetı ország megerısítésérıl vagy csatlakozásáról szóló okiratának letétbe helyezésétıl számított kilencvenedik napon lép hatályba.


44. §

1.Bármely Szerzıdı Fél jogosult a jelen Egyezményt az Egyesült Nemzetek Szervezete Fıtitkárához intézett értesítésben felmondani.
2. A felmondás tizenkét hónappal azon idıpont után válik hatályossá, amikor a Fıtitkár a vonatkozó értesítést megkapta.


45. §

Ha az Egyezmény életbe lépése után a Szerzıdı Felek száma - felmondások következtében - ötnél kevesebbre csökken, az Egyezmény azon a napon hatályát veszti, amikor a felmondások közül az utolsó hatályossá válik.


46. §

1. Bármely ország a megerısítésrıl vagy csatlakozásról szóló okiratának letétbe helyezésekor vagy más késıbbi idıpontban a Egyesült Nemzetek Szervezete Fıtitkárához intézett bejelentésben közölheti, hogy a jelen Egyezmény hatálya mindazokra a területekre, vagy azoknak egy részére kiterjed, amelyeket az illetı ország nemzetközi síkon képvisel. A jelen Egyezmény az értesítésben említett területekre vagy területrészekre attól a naptól számított kilencvenedik napon válik alkalmazhatóvá, amikor a Fıtitkár ezt az értesítést megkapta, illetıleg - ha ezen a napon a jelen Egyezmény még nem lépett hatályba - az Egyezmény hatályba lépésének napján.
2. Minden olyan ország, amely az elıbbi pontnak megfelelıen olyan nyilatkozatot tett, amelynek folytán a jelen Egyezmény hatálya az általa nemzetközi síkon képviselt valamely területre kiterjed, a jelen Egyezményt a 44. Cikk értelmében az említett területre vonatkozóan felmondhatja.


47. §

Minden olyan vitát, amely az Egyezmény értelmezése vagy alkalmazása tekintetében két vagy több Szerzıdı Fél között keletkezett, és amelyet a Felek tárgyalás útján vagy más módon nem tudtak rendezni, bármely érdekelt Szerzıdı Fél kívánságára döntésre a Nemzetközi Bíróság elé lehet terjeszteni.


48. §

1. Minden olyan ország a jelen Egyezmény aláírása, megerısítése vagy ahhoz történı csatlakozása alkalmával kijelentheti, hogy a jelen Egyezmény 47. cikkét nem tekinti magára nézve kötelezınek. A 47. Cikk rendelkezései a többi Szerzıdı Felet sem kötik azzal a Szerzıdı Féllel szemben, amely az említett fenntartással élt.
2. Minden Szerzıdı Fél, amely a jelen Cikk 1. pontjában meghatározott fenntartással élt, ezt a fenntartását a Fıtitkárhoz címzett értesítés útján bármikor visszavonhatja.
3. A jelen Egyezménnyel szemben semmiféle más fenntartás nem fogadható el.


49. §

1. A jelen Egyezménynek három éven át történı hatályban létét követıen bármely Szerzıdı Fél a Egyesült Nemzetek Szervezete Fıtitkárához intézett értesítés útján a jelen Egyezmény felülvizsgálása céljából értekezlet összehívását kérheti. A Fıtitkár errıl a kérelemrıl mindegyik Szerzıdı Felet értesíti, és ha az általa küldött értesítés keltétıl számított négy hónapon belül a Szerzıdı Felek legalább egynegyede közli, hogy ehhez a kérelemhez hozzájárul, összehívja a felülvizsgálásra irányuló értekezletet.
2. Ha az elızı pont értelmében az értekezletet összehívják, a Fıtitkár errıl mindegyik Szerzıdı Felet tájékoztatja és felkéri, hogy három hónapon belül terjessze elı azokat a javaslatokat, amelyeknek a konferencián való megvizsgálását kívánatosnak tartja. A Fıtitkár legalább három hónappal a konferencia megnyitása elıtt közli a Szerzıdı Felekkel a konferencia ideiglenes napirendjét, valamint ezeknek a javaslatoknak a szövegét.
3. A Fıtitkár a jelen cikknek megfelelıen összehívott minden értekezletre meghívja a jelen Egyezmény 42. cikkének 1. pontjában jelzett országokat, valamint azokat, amelyek a 42. Cikk 2. pontjának alkalmazása folytán váltak Szerzıdı Felekké.


50. §

A 49. cikkben elıírt értesítéseken kívül az Egyesült Nemzetek Szervezete Fıtitkára értesíti a jelen Egyezmény 42. cikkének 1. pontjában említett országokat és azokat, amelyek a jelen Egyezmény 42. cikke 2. pontjának alkalmazása során váltak Szerzıdı Felekké:
a) a 42. Cikk értelmében történt megerısítésekrıl és csatlakozásokról; b) arról az idıpontról, amikor a jelen Egyezmény a 43. cikknek megfelelıen hatályba lép; c) a 44. Cikk értelmében bejelentett felmondásokról; d) a jelen Egyezmény érvényének a 45. Cikk szerint történı megszőnésérıl; e) a 46. cikknek megfelelıen kapott értesítésekrıl; f) a 48. Cikk 1. és 2. pontjának alapján kapott nyilatkozatokról és értesítésekrıl;


51. §

A jelen Egyezmény eredeti példányát 1956. augusztus 31-e után letétbe kell helyezni az Egyesült Nemzetek Szervezete Fıtitkáránál, aki az eredetirıl készített hitelesített másolatokat megküldi a jelen Egyezmény 42. cikkének 1. és 2. pontjában említett valamennyi országnak.
Ennek hiteléül alulírottak, akik szabályszerő meghatalmazással rendelkeznek, a jelen Egyezményt aláírták.
Készült Genfben, ezerkilencszázötvenhat évi május hó tizenkilencedik napján angol és francia nyelvő egyetlen példányban; mindkét szöveg egyaránt hiteles.
3. § (1) A Magyar Népköztársaság az Egyezményhez a következı fenntartással csatlakozott:
'A Magyar Népköztársaság csatlakozik a Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerzıdésrıl szóló, Genfben 1956. május hó 19. napján aláírt egyezményhez, azzal a fenntartással, hogy az Egyezmény 47. cikkét nem tekinti magára nézve kötelezınek.'
(2) A Magyar Népköztársaság a csatlakozási okirat letétbe helyezése alkalmával a következı nyilatkozatot tette:
1. A Magyar Népköztársaság szükségesnek tartja felhívni a figyelmet az Egyezmény 42. cikkének megkülönböztetı jellegére, amely számos államot megfoszt annak lehetıségétıl, hogy az Egyezményhez csatlakozzék. Az Egyezmény olyan kérdéseket szabályoz, amelyek valamennyi állam érdekeit érintik, és ezért az államok szuverén egyenlıségének elvével összhangban, egyetlen államot sem szabad megakadályozni abban, hogy valamely ilyen jellegő egyezmény részesévé váljon.
2. A Magyar Népköztársaság rámutat arra, hogy az Egyezmény 46. cikkének rendelkezései ellentétben állnak a nemzetközi jognak a népek függetlenségérıl szóló alapelvével, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyőlése által a gyarmati országok és népek függetlenségérıl 1960. december 14-én hozott 1514/XV. számú határozatával.